Az adatbáziskezelés alapjai
Történeti áttekintés
Sokan azt hiszik, hogy az adatbáziskezelés újkeletű fogalom, pedig tágabb értelemben véve az alapjai egészen az ókorig nyúlnak vissza. Már akkor is szükség volt bizonyos adatok (népszámlálásból származó adatok, terménymennyiségek, adók) tárolására, rendszerezésére és kiértékelésére. Ekkor még az adatok tárolására fadarabokat, agyag- majd kőtáblákat vagy éppen papiruszt használtak. Azt hiszem, nyilvánvaló ezen eszközök használatának nehézkessége, megbízhatóságuk korlátai.
Előrelépést jelentett ehhez képest a papír, majd a könyvek megjelenése, hiszen kisebb helyigény mellett nagyobb mennyiségű adatot tudtak így tárolni. Azonban nem csak az adattárolás technikája fejlődött, hanem az egész világ, így a tárolandó adatok mennyisége is megsokszorozódott, amivel egy öngerjesztő folyamat indult be. Ezzel párhuzamosan nem csak az adatok mennyiségében történt hatalmas mértékű növekedés, hanem minőségi változás következett be az adattárolás rendszerében és az adatok lekérdezésének igényében is. Alapvető hátránya volt ezeknek a rendszereknek, hogy az adathozzáférés elég nehézkes volt, általában csak egyféle rendszerben lehetett adatokat lekérdezni (többnyire abc rendben történt a tárolás vagy valamilyen egyéb szempont szerint, ami meglehetős rugalmatlanságot adott a rendszernek), valamint könnyen elveszhettek az adatok, ami a megbízhatóságot jelentősen csökkentette. Például a könyvtárakban külön katalógusokat kellett készíteni a cím szerinti, a szerző szerinti és a téma szerinti keresésekhez, holott mindhárom ugyanazokat az adatokat tartalmazta -- csak más sorrendben.
A következő nagyobb állomást az adatbáziskezelésben a számítógépek megjelenése jelentette. A hőskorban még csak nagy számítógépekkel találkozhattunk, amelyekhez többnyire lyukkártyaolvasó (és -író), majd mágnesszalagos egységek csatlakoztak. Mágnesszalagokon már viszonylag nagymennyiségű adatot lehetett tárolni, azonban alapvető hátrányuk a soros hozzáférés volt, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy egy információ eléréséhez végig kellett olvasni az összes előző adatot a szalagon. Ez jelentős adathozzáférési időt jelentett, ami a rendszer lassúságát vonta maga után.
A diszkek megjelenésével megoldódott ez a probléma is, ugyanis itt már közvetlen hozzáféréssel tudták az információt lekérdezni, vagyis minden adat gyakorlatilag azonos időn belül elérhető volt. Kezdetben a szervezést a filekezelők végezték, amelyek az azonos struktúrájú adatokat file-okba szervezték és ezeket tárolták a diszkeken. Az adatok lekérdezéséhez a felhasználónak alkalmazásokat kellett írnia, saját magának kellett a file-okkal bajlódnia, az adatokat kinyerni belőlük.
Az operációs rendszerek megjelenésével könnyebbé vált a file-okban tárolt adatokhoz való hozzáférés, de még mindig a felhasználónak kellett megírnia a programokat, alkalmazásokat, amelyekkel hozzáférhetett a file-okban tárolt adatokhoz.
A PC-k megjelenésével és elterjedésével azonban ez a filozófia tarthatatlanná vált, hiszen a felhasználók nagy száma miatt már nem lehetett elvárni, hogy mindenki számítástechnikai szakemberré váljon csupán egy részfeladat elvégzése miatt. Ezért olyan környezetre volt szükség, amelyben nem számítástechnikai szakemberek is képesek használni az adatkezelő rendszereket.
Látható, hogy a tendencia a nagy mennyiségű adat tárolása és hatékony elérése felé mutat. Ennek tükrében jöttek létre a különféle szoftvercsomagok és kialakultak az adatbáziskezelő rendszerek. A felhasználót már nem érdekli az operációs rendszer, nem kell külön program ahhoz, hogy hozzáférjünk az adatokhoz. Ma már ezek a rendszerek platformfüggetlenek, lényegében ugyanúgy működnek UNIX-os környezetben, VMS alatt, és PC-ken. Az adatok nagy mennyisége miatt ezek a rendszerek már fel vannak készítve a hálózaton keresztüli adatelérésre is, nagy mennyiségű, tartósan tárolt adatot képesek hatékonyan és biztonságosan kezelni, akár a hálózaton keresztül is. Ezen feladatok nagy részét egy filekezelő rendszer is el tudta látni, de az nem tudott mozogni a file-ok között, és csak azokat az adatokat tudta elérni, amelyek az alkalmazói programban szerepeltek, vagyis nem lehetett olyan adatot megkapni, amire nem készítettem fel előre a programomat.
A történet ezzel még nem ért véget, a fejlődés ma is tovább tart. A tendencia a felhasználó által még hatékonyabban és még kényelmesebben használható rendszerek felé mutat, amelyekben megvalósulhat az igazi platformfüggetlenség, az egységesség, a még nagyobb biztonság és hatékonyság.